Nekem ez (pontosabban ennek mások általi emlegetése) állandó feszültséget okozott. Én ugyanis az utóbbinak vagyok a híve, miközben folyamatosan azt tapasztalom, hogy a nagy többség az első hozzáállást favorizálja - és lenézi azt, aki inkább fényképez. Hiába a magyarázat: én úgy is át tudom élni az élményt, hogy közben azon jár az eszem, hová kellene felkapaszkodnom, hogy a fényviszonyok a legjobbak legyenek.

De magam is érzem, ez csak védekezés. Soha nem tudtam olyan érvet előhúzni, ami alátámasztotta volna a fotó elsőbbségét. Mondogattam én, hogy az emlékezet halványul, a fénykép megmarad. (Azt gondolom, kivételesen jó memóriám van, a munkám során ki is derül nap mint nap, de már alig emlékszem a képre, mikor '87-ben, az érettségi utáni nyáron csavarogtunk a Zemplénben: egyszerre előbukkant egy tisztás egy olyan, de olyan magányosan álló fával! Ha akkor, ott fényképezőgépem van...)

Ma rájöttem, mi az igazi érv, amiért megéri kattintani. Az a két roppant fontos tulajdonsága a fotónak, hogy

- az örökkévalóságba emelhet egy pillanatot,

- és többnyire szebb, mint a valóság.



A képen ott vannak a szerelmesek, ülnek a parkban a füvön, nézik egymást - és érzik, hogy jó itt. De azt nem látják, milyen szép is ez. Ahhoz kell valaki, aki észreveszi őket séta közben, megáll egy oszlopnál, majd átsétál komótosan egy pad mellé, mert onnan a legjobbak a színek. Ha húsz év múlva megnézem, nem emlékszem majd a háttérzajra, a mellettem kavicsot rugdosó tizenévesekre, a túloldalon eldobott üres üdítősflakonra. Csak arra a csodálatos, andalító koranyári sétára ott a barcelonai városi parkban.



Ha valaki képes hanyatt lefeküdni a Sagrada Família előtt, csak hogy örökké emlékezhessen rá, hogy ez a hatalmas csöpögtetett homokvár levendulával, kakukkfűvel és rozmaringgal van körülültetve, akkor igenis megérdemli, hogy évek múltán is érezze majd azt az illatot, mikor a képre pillant.

Szóval ma megteremtettem az alapzatot, amelyre az önbizalmam mostantól építkezhet. Ezután már simán kinevethet bárki, gúnyosan nézhet akárki amikor fényképezek. Nem fog zavarni. Tudom, amit tudok.